S. Benedek András

Balassa kilovagol

A kard lovagjainak

Tavasz van gyönyörü és a vizek
Hírt hoznak az utódok üzenetét
A sáriszap könnyü szellő jó
Táltos lovunk horkan föfveti szép fejét

Hiába temettek kőbe koporsóba
Sajgó térdem feledve angyalok
Szava csábít földinneni szerelemre
A nők hiúzszeme ha felragyog

Jöhet Merán Sztambul burkus és kozák
Lovára kap kit az én ágyékom nemzett
És hétrét acélból kovácsolt kardunk
Bíborba vág hadunknak újra rendet

Eljön a nap hogy égre tömek a holtak
Kit kerék tört s kit karóba húztak
S kit bitóra küldött tegnapvolt apánk
Rovást vetnek számba veszik a múltat

És ha zöld tüzet vet töviskeresztünk
Megfizet mind ki megrabolt gazul
Mienk Hazánk a Föld Szíve ujra, ha
Sújtó kezét leveszi rólunk az Úr